Szepsi barlang

A Szepsi barlang a Mecenzéfi-fennsíkon, a Szlovák Karszt és a Kassai-katlan határán található. A barlang körüli térséget a helyi lakosság Tintafőzőnek vagy Tintalyuknak nevezte, ami a tinta (tinktúra) gyártására utal. A helyi susztercéhek tagjai foglalkoztak ezzel a mesterséggel, erre a célra a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) termését használták fel. Valaha a barlang nevéhez kapcsolódott a Papverem (Barátlyuk) vagy a Füstlyuk (Dymová jaskyňa) megnevezés is, de ezek a nevek a kisebb barlangokra utalnak, amelyek 20 méterrel a Szepsi barlang főbejárata felett találhatóak.

A Szepsi barlang a maga több mint 3 km hosszúságával Szlovákia leghosszabb föld alatti labirintusának számít, és egyúttal az ország első harminc leghosszabb barlangjainak az egyike. A bejáratok szövevénye kb. 260 x 130 méter területen találhatóak. Gyakorlatilag vízszintes lefolyású, minimális díszítéssel rendelkezik és a járatok a Bódva folyó szintje alatt 5 - 11 méterrel helyezkednek el. A föld alatti járatok részletes elemzése alapján a Szepsi barlangot a felszíni folyóból alámerülő árvizek alakították ki és hozták létre a „parti” labirintus barlangrendszert. A Szepsi barlangban a hőmérséklet 7 és 10 fok körüli, a levegő páratartalma eléri a 80 – 95%-ot. 7 denevérfajt és 83 puhatestű fajt fedeztek itt fel.

A barlangot emberemlékezet óta ismerik. A régészeti kutatások eredményei szerint a fiatalabb kőkorszak és az újkőkorszak emberei használták. Jelentősek a késő bronzkor kiétei kultúra régészeti leletei. A XIII. századból, a mongol-tatár hódítás korszakából származó használati tárgyak és érmék, sírleletek szintén az ember jelenlétére utalnak. A török hadviselés idején a barlang menedéket nyújtott a helyi lakosságnak. Az 1920-as években felmerült egy mezei katonai közkórház felállításának projektje a barlangban, amelynek kapacitása 170 ágy lett volna.

A barlang falain lévő feliratok a XVII. század első harmadából (1616, 1624) származnak, és a szlovákiai barlangok légrégibb epigráfiai emlékei. A Koponyadóm mennyezetén barna agyagfelirat található, és a felső folyosón további fekete feliratok láthatóak. A barlang járataiban további feliratok is olvashatóak, amelyek valószínűleg a második világháború alatt készültek. Az 1944-ből származó feliratok annak bizonyítékai, hogy a barlangban magyar katonák bujkáltak, akik a szolgálati szabadság után már nem tértek vissza a frontra. A barlangot a nyilvánosság nem látogathatja. A főbejáratot 1984-ben berácsozták, az északi bejárat (Tintafőző) sokáig be volt omolva, majd 1999-ben bebetonozták, hogy megakadályozzák a kutyafalkák folyamatos bejutását.