SZEPSI

Hivatalos weboldal

Városi televízió
Miként intézzük
Betöltendő állások
Városi rendőrség
Művelődési Központ

Egyházak

Római katolikus egyház

Első említés a szepsi templomról és plébánosról 1290. december 21-én III. Endre király kiváltságlevelében szerepel. A XI. században országalapító István király rendelete kimondja, hogy minden 10 község építsen egy templomot. Valószinüleg Szepsi első temploma is ekkor épült. Ha igen, akkor ez lehetett elődje annak a háromhajós csúcsíves építménynek, melynek mára csak a szentélye maradt meg. 1449-ben, miután a husziták Somodi mellett vereséget mérnek a magyar hadakra elfoglalják a környéket, a várost és a 14. században épült templomot is kőfallal erősítik meg. 1646-ban a templom már a reformátusok kezén van, és ekkor egészítik ki a ma is meglévő négyszögletű résszel. Az 1794-es tűzvészben leégett, majd a sokáig elhagyott templomot országos gyűjtésből felújítják, és ekkor látják el a 12 dóriai oszlopon nyugvó boltozattal. A belső teret is ekkor újítják, de azóta már többször cserélték. A templomban 3 oltár van, a főoltár a legrégibb, melyet a szomolnoki templomból vettek. Tornyát is többször átépítik, az utolsó nagy építkezés a második világháborús károk után történik. Ekkor a tornyot alapoktól falazzák. A templomkertbe még az 1800-as években is temetkeztek, de már csak papi személyeket és nemeseket.

Egyházi szempontból Szepsi, illetve a régi Szekeresfalva az egri püspökséghez, az abaújvári esperességhez tartozott. Megszerzésére voltak kísérletek a rozsnyói püspökség részéről is, sikertelenül. Jelenleg esperesi központ és a kassai püspökség alá tartozik.

A reformátusok kb. 130 évig használták a katolikus templomot, utoljára 1705 és 1711 között.

A szentlélek tiszteletére felszentelt gótikus templom idegenforgalmi nevezetesség. Mintegy 5500 magyar és szlovák anyanyelvű római- és görögkatolikus hívő lakik a városban, akiknek 1/10-ed része rendszerességgel látogatja a miséket.

 

Református egyház

A reformáció magját valószinüleg Szepsiben is a husziták vetették el, amikor 1449-ben bevették a várost. A szepsi református egyház keletkezésének évét pontosan megállapítani nem lehet, de egy 1558-ból fennmaradt levél már bizonyítja létezését - templommal, lelkipásztorral, javakkal együtt. Ekkor a katolikus papon és két hívőn kívül az egész város protestáns hiten volt. Az ellenreformáció idején töbször gazdát cserél a templom, de a Rákóczi szabadságharc leverése után 1711-ben végleg a katolikus egyházé marad. A templom nélkül maradt hívek a temetőben építenek egy deszkatemplomot és folyamatosan kérvényezik a kőtemplom építését, amire az engedélyt 1772. július 6-án meg is kapják. Egy év alatt felépül a templom, de csak fatornyocskával, ahogy az engedély megkötötte. Az 1781-es türelmi rendelet értelmében már tornyot és kőkerítést is építhettek. A torony felépül, majd egy éven belül ledől. Újraépítik, de egy pár év múlva a nagy tűzvészben leég, leszakadnak a harangok is. A második világháborúig sértetlenül áll, amikor is a visszavonuló németek a tornyot felrobbantják, tönkretéve ezzel a templombelsőt is. Az új rendszer a tornyot már nem engedi az eredeti magasságába visszaépíteni, és így a klasszicista stílusú templom egy kicsit sután hat. Az utolsó felújítást követően egyedi faragott szószék és kiegészítők kerültek a templomba.

A reformáció elterjedésétől kezdve az 1800-as évek második feléig a reformátusok mindig többségben voltak a városban, de később is jelentős helyet foglaltak el a város szellemi életében. Híres iskolájuk és énekkaruk volt. Jelenleg mintegy 1000 főre tehető Szepsiben a reformátusok száma, akik szinte kizárólag a magyar etnikumhoz tartoznak.

 

A Szepsi zsidó egyház

Szepsi zsidóságról csak az 1850-es évek után beszélhtünk, de évszázadokon keresztül jelen voltak Szepsi gazdasági életében. A tokaji borkereskedelem nagyrészben az ő kezükön ment keresztül és a 17. századig e lüktető, észak felé haladó kereskedelemnek Szepsi is szerves részét képezte. A ma már Szepsihez tartozó Bodollóban éltek azok a zsidó kereskedők, akiknek Szepsiben voltak üzletei, de a törvények értelmében, éjszakára el kellett hagyni a várost. II. József kalapos király megnyitotta előttük a szabad királyi városokat is és ekkor kezdődött a falvakról való tömeges betelepedésük a városokba. Szepsibe a zsidók csak 1848 után kezdenek bevándorolni Bodollóból. 1850 elején alakult, illetve tette át székhelyét Szepsibe a Bodollói Izraelita Rabbinátus. Bodollóban ebben az időben 70 - 80 zsidó cslád élt. Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, de 1850 és 1864 között építik fel szepsi templomukat. 1857-ben már 30 zsidó család lakott Szepsiben, összesen 138-an. 1867-ben kimodják a zsidók emancipációját, iskolák, egyesületek alakulhatnak, ekkor indul virágzásnak a helyi zsidó hitközség is. Iskolát alapítanak, de a jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a város nem kezeli egyenlően a felekezeti iskolákat, mert a benyújtott támogatási kérvényeiket rendre elutasítja. A hegyalatt megnyitják temetőjüket, amit később kőfallal és boltozatos bejáróval vesznek körül. Utoljára az 1960-as évek végén temetkeztek ide. 1939-ben 211 zsidó él a 2280 lakosú városban.

Az utolsó szepsi főrabbi, Tannenbaum Mózes, 1925-ös palesztinai utazásáról könyvet adott ki, “Mózes utazásai címmel”.

A hitleri törvények értelmében 1944 nyarán gettóba zárják a szepsi zsidóságot, és innen Kassára, majd az auschwitzi megsemmisítő táborba deportálják őket. Kevesen tudnak elbújni és kevesen is térnek vissza. Kb. 20-ra tehető a második világháború után hazakerült szepsi zsidók száma. Ezeknek pedig nagy része az átélt borzalmak hatására kitelepült Izraelbe.

Templomuk az utolsó időkig “úttörő” ill. ifjúsági házként működött, jelenleg üres, felújításra vár.

MEGHÍVÓ

 

 

 

 

Határon túli nemzeti tánc